Magyarító könyvecske

Írta: Administrator
PDFNyomtatásE-mail
22
dec.
2015

 

Karácsony havának 17-dik napján napvilágot látott a Magyarító Könyvecske hatodik bővített, átdolgozott kiadása.

 

Kit érdekelhet a MAGYARÍTÓ KÖNYVECSKE?

Elsősorban minden igényes, gondolatait pontosabban, választékosan és árnyaltan kifejezni akaró embert: pl. közírót, újságírót, tanárt, oktatót, közéleti szereplőt, aki a munkája során közérthetően akar beszélni, írni.

Tágabb értelemben minden magyarul beszélőt, írót és olvasót, mert a mindennapokban olyan idegen szavak fogalomtáraként tudják használni, amely könnyen forgatható, kisméretű, bővebb (szakmai) magyarázatok nélküli.

 

A könyvecske fordítási lehetőségek gyűjteménye, a tiszta magyar nyelv használatát igyekszik szolgálni. Kínálati szójegyzék, ízelítő nyelvünk gondolati és érzelmi gazdagságából.

Nem egyetlen egy, hanem számos magyar megfelelője van a könyvben szereplő legtöbb címszónak. Minél bővebb a magyar szókínálat, annál jobban veszélyezteti nyelvünket az idegen címszó, hiszen sok magyar árnyalatot szorít ki a használatból. Az ajánlatok nem adnak teljes vagy értelmű választ minden kérdésre, remélhetőleg a használót gondolkodásra készteti és a nyelvalkotó képzeletét is serkenti. E szójegyzék segíteni akar abban, hogy aki forgatja, az újra magyarul gondolkodjon, ráérezzen az idegenségekre és megtalálja a helyes, szabatos, szép magyar szót vagy kifejezést.

 

A hatodik kiadás munkálatai

A hatodik kiadás javítási, átdolgozási munkálatait 2006-ban kezdtük el  Molnos Angéla irányításával. 2008. jégbontó (február) havának 12-ik napján Angéla eltávozott közülünk. A Magyarító munkaműhely két csoportja Angéla szellemiségét ápolva, közös erővel továbbvitte ezt a nagyszerű tervet.

Több mint 6500 címszót és számos magyar fordítási lehetőséget kínál. Mindenki íróasztalára kívánkozik, akit bánt nyelvünk egyre gyorsuló rombolása, és aki már elhatározta, hogy a magyar nyelv védelmét saját magával kezdi.

A nyelvvisszaújítás fogalom azt jelenti, hogy ma édes anyanyelvünk nem nyelvújítást igényel elsősorban, hanem azon eredmények védelmét, melyeket nyelvújítóink a 18. század utolsó negyedében elértek, nagy íróink és későbbi nyelvművelőink folytattak.

Módosítás dátuma: 2015 december 22