Magyar szótetemek szellemi elhamvasztása

Ismeret hiányában nehéz kívülről bírálni bármely tudományági, művészeti vagy sport- teljesítményt. Ennek ellenére mindannyian ismerünk olyan területet, amelyhez szakmai ismeret hiányában nagyon sokan értünk. Példaként említem a labdarúgást. Számtalan véleményt is alkotunk róla nem egyszer egymásnak ellentmondót.

Mint meghatározott örökségünkkel, az anyanyelvünkkel kapcsolatos furcsaságokkal is foglalkozhatunk. Én, történetesen magyarul beszélek, mert ezt örököltem a szüleimtől. és hozzá kell tennem, hogy sajnos csak ezen a nyelve írom le mindazt, ami kikívánkozik belőlem. Így az is természetes, hogy csupán ez ad számomra lehetőséget, hogy megis-merjem mások szóban vagy írásban megjelenő gondolatait.

Pillanatnyilag nem ezek tartalma foglalkoztat, hanem megjelenési formájuk, ezen belül azok a szavak, kifejezések, amelyeknek nincs semmi közük anyanyelvünkhöz, ám megjelenésükkel számtalan magyar megfelelőjüket vonják ki mindennapi megszólalásaink szókészletéből, és ítélik halálra.

Nézzünk néhány példát, Bakos Ferenc 1989-ben megjelent Idegen Szavak és Kifejezések Szótárából

Az idegen szó, vagy kifejezés: A magyar nyelvből kiszorított megfelelői

kommunikáció (lat) tájékoztatás*

hírközlés*

információk**(?) közlése/ cseréje

közlemény

összeköttetés

kapcsolat

érintkezés

________________________________________________________________________________________________

felvilágosítás információ (lat) tájékoztatás*

hírközlés*

értesítés

adat

híranyag

a közlés tárgya

elektronikus úton továbbított jel:hír

___________________________________________________________________________

A két latin származéknál azonnal feltűnik bizonyos tartalmi rokonság, hiszen két magyar megfelelő teljesen megegyezik.(*) Kell-e tudni ilyen esetben, hogy mikor, melyiket használjuk?

Számomra nehezen elfogadható a kommunikáció körébe kerülő információk közlése/cseréje tartalom.

A szótár címszavai révén kísérletet tesz, hogy eligazítson e zűrzavarban például az információ esetében így: „inf. elektronikusan továbbított jel: hír Az inf. egy címszó, amely az informatika, számítástechnika, híradástechnika, kommunikáció, távközlés területére utal. A címszó szerepét értem, de az idegen szó alkalmazásakor ez a segítség vajon hányunkban válik tudatossá? Egy-egy szónál, több címszó is segít a helyes használatban. Ám ennél sokkal ésszerűbbnek látnám, ha az illetékes szervezeteink az idegen szavak magyar megfelelőjének megtalálásán fáradoznának.

A szótár igyekszik megadni az idegen szavak magyar megfelelőjét, ezek azonban e példák esetében sem fedik le azok teljes jelentéskörét. E magyar megfelelőknek inkább értelmező jellegük van, s már nagy számuk miatt sem esélyesek arra, hogy visszaszorítsák, kizárják vagy mérsékeljék az idegen szavak használatát. A siker érdekében a magyarság szellemes mivoltát illenék ez ügyben mozgósítani például anyanyelv védelmi pályázati kiírásokkal. Az sem ártana, ha a nemzeti értékek védelmét fontosnak, szívügynek tekintő főszerkesztőket zászlójukra tűznék, hogy lapjukban, a közölt írások idegen szavaktól mentesen kerüljenek nyomdába. Az adófizetők pénzéből támogatott kiadványoknál ez fontos követelmény kellene, hogy legyen. Csak mellékesen jegyzem meg, visszautalva a labdarúgásunkra, ahol a támogatási rendszer már a magyar játékosok érdekeit szolgálja. Miért ne lehetne hasonló, ösztönző megoldást a magyar nyelv védelménél is alkalmazni.?

Azért, hogy a magam módján tovább tudjak lépni - mint az anyanyelvet beszélő, egyébként a nyelvészet terén képzettséggel nem rendelkező önjelölt „nyelvművelő” - arra gondoltam, hogy szerkesztek legalább egy olyan mondatot, amelyikben a kommunikáció valamelyik magyar megfelelője kerül kiemelésre..

Istvánnal kommunikálva (Szóban, írásban?) Erzsébetről sok újat sikerül megtudnom.

Váltsunk magyarra.

Istvánnal beszélgetve, Erzsébetről sok újat sikerült megtudnom.

Ez így mindenki számára érthető, világos, pontos, és nem tűnik erőltetettnek. Szükségünk van egyáltalán a táblázatban felsorolt magyar szavaknak, fogalmaknak e latin változatára? Merem állítani, hogy nincs.

E területen a legszomorúbb tapasztalat, hogy az idegen szavak túlburjánzása nem véletlenszerű jelenség, hanem tudatos nyelvrombolás, ami ellen nem lép fel senki az illeté-kesek közül.

Az Idegen Szavak és Kifejezések Szótára arról is tájékoztat, hogy nem csak a magyar nyelv szenved ettől a galádságtól. Erre az hívja föl az érdeklődő figyelmét, hogy, ha európai nyelvből veszünk át szavakat, fogalmakat, esetenként jelöli a szótár a forrásnyelvet, hogy oda honnan került. Íme, néhány példa:

• digitális - angolból jött hozzánk, s az angolba a latinból került. Mit értsek ez alatt? –

kérdeztem többektől, de választ egyiküktől se kaptam. A szótár pedig így tájékoztatott: változó mennyiségek diszkrét ( számokkal kifejezett ) változata. Értem - gondolom én: a vonalas telefon esetében a kötelező átállással könnyebbé válik a lehallgatások eredményét rögzíteni és átadni a kíváncsi titkosszolgálatoknak, ha digitális. Legyen így, de akkor miért engem terhelnek a változtatás költségei?

• diszkrét - latin-francia eredetű szó, ami az utóbbiból kerülhetett át anyanyelvünkbe,

és a titoktartó, tapintatos, finomérzésű, ízléses, nem feltűnő, kényes, bizalmas szavainkat helyettesítheti. A digitális szó magyarra fordításánál vajon milyen indokkal van jelen, és itt vajon melyik magyar szó megfelelőjét kellene a helyébe tenni? Talán jogos, ha azt mondom: elszomorító, ha egy idegen szó magyarra fordításához, egy másik hasonló szóra van szükség az idegen szavak szótárában.

Annak viszont örülök, hogy e példában a szóvándorlás útja legalább részben már megjelenik. Az oka onnan ered, hogy a magyar szavak eredetvizsgálata során alig akad olyanra az ember amelyik, ne valamely más nyelvből volna származtatva. Ilyenkor azonnal a következő kérdés vetődik fel bennem: és ebbe a nyelvbe vajon melyikből került? Így tudni szeretném, legalább e két szó esetében, hogy a latin nyelvbe melyikből kerültek.

E téren a felvilágosításomra, igen nagy valószínűséggel, sosem kerül sor.

Ha csak ez a két idegen szó költözött volna, akár kakukktojásként is a magyar nyelv fészkébe nem pazarolnám a betűt. Ám az egyik hetilap egyetlen oldala ismételten felkavarta lelkivilágomat, mert a három hasábos oldalon, összesen harmincnégy „felesleg” bökdöste a szememet.

Vajon hány magyar szó rovására? Ennek bemutatására válogattam belőlük.

Idegen szó, vagy kifejezés Halálra ítélt magyar megfelelők

1. polemikus (gör-lat) vitatott, vitatkozó, vitázóra vonatkozó, jellemző

2. paradox (gör) ellentmondó, ellentmondásos, különös

3. aktuális (lat) időszerű, sürgős, esedékes

4. státusz (lat) állapot, helyzet, állás, álláshely, létszám

5. fanatikus (lat) rajongó, vakbuzgó, szenvedélyes, fékezhetetlen, türelmetlen

6. patriotizmus (gör) hazaszeretet, hazafiság, a szülőföld, a nép szeretete

Ezek alkalmazását huszonnégy magyar szó, fogalom bánja szókészletünkből. Ha a további huszonnyolc mindegyike csak egyetlen magyar szót, fogalmat tesz használaton kívülivé kártételük felbecsülhetetlen. Nem tudom megállni, hogy ezekből még néhányat le ne jegyezzek: populáció, rivalizál, naivitás, potenciális, mentális és ma a leggyakrabban hallhatót migráns szót, jelentése: lakóhely-változtatás, amelynek mintha bővülne a tartalma sokunk tudatában, például így: politikai, gazdasági menekült, tiltott határátlépő, megbízhatatlan külföldi betelepülő, nem kívánatos, veszélyes idegen, hogy tovább ne is folytassam. A migráns tehát alkalmas ezeknek a fogalmaknak az elfedésére.

Azt már nem is említem, hogy újabban mindenki kommentel, ahelyett, hogy véleményt mondana.

Fel vagyok háborodva, főleg azért, hogy ezt tűrjük.

Meddig él még nyelvében a magyar nemzet?

Zsámbék, 2016. március 24. 

Domokos Kázmér 

Ui:

A./ Gondolatfoszlányok új „ magyar” nyelven írva:

1. „Az aberrált, naiv európai diktátorainknál deviáns politikai utópia dívik. A londonisztáni no-go zónákban a rebellis migránsok provokálnak. A mazochista publicisták fókuszából a migráns plebsz et-

nikai dzsumbuja negligálódik. De-faktó, szuverén nóvumok e primitív gettók – informálnak a televíziók.

2. A fanatikus kommentelők aktuális, de paradox információkat publikálnak, rivalizálásuk a sajtóval, politikai kuriózum és mentális káosz.

3. Polemizálhatunk aktuális információkról: a kapitalista patriótákról, státuszukról. 4. Kommunikálhatunk – nóvumként – a politikai fanatikusokról, és fokuszálhatunk a rebellis, mentálisan primitív, drasztikus kommentelőkre is.”(DK)

Íme, egy előre vetített „akvarell”, bocsánat : egy vízfestékkel felkent jövőkép. Még lemosható!

Szeretném, ha elrettentő lenne a következő példa:

A közel harminc származék talán már más nyelvbe is belopakodott. Ezek használatával élve azt is igazolni kívánják az alkalmazók, hogy magas latinos, görögös, stb. műveltséggel rendelkeznek. Lehet, hogy az altatott tudatalattink hozzájárul egy új világnyelve kialakulásához? Világkormány – világnyelv. Érzésem szerint ezt az „új magyar” nyelvet a föld népeinek neoliberális élcsapata, ami a mondanivaló lényegét érinti, már talán meg is érti.

Zsámbék, 2016, március 29.

Domokos Kázmér

B./

1. Tomek, alias Lambert Fekécs, albínó. Alibít prezentált a policajnál. Virtigli maffiózó.. Alkoholizáásainál alkóvba alelujázó homo. Ambivalens ambuláns. Amorális amorf, amorózó.